Természetes szülés, természetfeletti módon

Dominik

Megszeretném osztani veletek azokat az élményeket, amiket átéltem pár napja a szüléssel kapcsolatban és az azutáni felépülésről.
Először is ott kezdeném, hogy milyen volt a hozzáállásom az egész szüléshez…sokan beijesztettek, hogy nem vagyok komplett, hogy természetesen akarok szülni, mert az borzadalmas és nehéz…nem záfoltam, hogy egy egyszerű dolog lenne, de hittem azt, hogy lehet máshogy is…és ráálltam azokra az igéretekre, amiket Istentől kaptunk..nem csak én, hanem mindenki más is…sokat kérdeztek, hogy nem félek a szüléstől? és a válaszom az volt, hogy eldöntöttem hogy nem fogok félni és hogy minden rendben lesz…mert nem mindegy a hozzáállásunk a dolgokhoz…amit kimondunk a szánkkal az fog megvalósulni..én is megvallottam azt hogy könnyű szülésem lesz és meg is kaptam..ez nem csak egy véletlen volt…
Szeptember 3-án elmentem a városba egy kis sétára anyukámmal, még beszerezni pár dolgot a baba érkezésére, hisz szeptember 7-re volt előírva. Délután 1-kor beültünk a Mc Donald’s-ba kicsit megpihenni, amikor éreztem hogy egy nyilaló fájdalom jött a derekamba…nem volt felettébb különleges fájdalom, de az érdekes az volt, hogy 3-4 percenként jöttek a fájások. Felültünk a villamosra, és hazafele tartottunk. A fájdalmak mintha egyre intenzívebben jöttek volna. Mikor már hazaértünk, már 2 percenként éreztem a fájdalmakat, s egy kis idő után már nem hagytak el sehogysem…egyre erőteljesek voltak, verejtékeztem és már feküdve se tudtam lenni, de a sétálás sem működött…és már kibirhatatlannak éreztem az egészet…nem tudtuk eldönteni hogy mi is ez…szülési fájdalmak, vagy csak a baba helyezkedett….4 órakkor felhívtam Edut, a férjemet hogy jöjjön haza és vigyen be a korházba, lássuk hogy mi történik…tágulás, vagy más van a háttérben, és még nem jött el az ideje a szülésnek…
Mióta tudjuk, hogy babánk lesz, sokat imádkoztunk érte, és sok áldást mondtunk az ő életére, hogy éjszaka tudjon aludni, hogy egészséges legyen, stb…a szüléssel kapcsolatban is Istenre bíztuk a dolgot, és legfőképp 2 dologért imádkoztam sokat, és minden egyes nap amikor kimondtam az imát, hittel ráálltam ezekre…azt kértem, hogy amikor beindulnak a szülési fájások, akkor hamar történjen a tágulás, ne miliméterenként, hanem centinként és ne tartson 9-10 órákat, hanem minél hamarabb …és a másik dolog ami jóformán nem is kérés volt, hanem kérdés Istenhez, hogy nem lehetne az, hogy ne 20 perces fájásokkal kezdődjön, hanem 5 percenként?….mondhatom, hogy többet kaptam mint gondoltam volna…a fájások 2-3 percesekkel kezdődött….4:30-kor a korházba voltunk, mondtuk hogy első baba és hogy 1-től elindultak valami fájások és nem tudjuk hogy mi lehet, mert normálisan 20 perces fájásokkal indul be a szülés…azt mondták hogy nem hinnék hogy a szülés lenne, de megvizsgálnak…és közlik velem, hogy mér 8 centire ki vagyok tágulva (aki nem tudná, 8 centis tágulással szülnek a nők, és hosszadalmasan történik a tágulás, legjobb esetben az első babánál 9-10 órás vajudással). A következő pillanatban hívták a doktornőt, akire rábízott a nőgyógyászom, ugyanis ő pont szabadságon volt, és csak 6-án érkezett haza. Átmentünk egy másik szalonba, ahol 10 perc után Dominik már ki is jött, szóval meg se várta, hogy a doktornő elérjen a szülésre. Hihetetlenül hamar megvolt a drágaságunk és valóban állíthatom, hogy természetfelettien történtek az események…olyan gyorsan hogy már alig követtem őket. Áldottnak mondhatom magam, mert valóban áldás volt az egész folyamat amin keresztül mentünk.
Másnapra megerősödtünk én is meg a baba is, és a szalonba hozták nekem. Nagyon kivételes volt a korházi ottlétem is, ugyanis a szobába egyedül lehettem, és így anya egész végig velem lehetett éjszakára. Nagyon nagy segítség volt ez és nagyon örülök hogy mellettem volt és segített mindenben. Ez sem volt semmi, hogy megengedték hogy velem legyen, az aszisztens nő is megjegyezte, hogy tudjuk meg, hogy egyedüliek vagyunk az egész szülészeten, ahol hozzátartozó is bent marahgat éjszakára…szombaton reggel ki is jöhettünk a korházból, és amikor megvizsgálták a méhemet, azt mondták hogy annyira helyreállt, hogy nem is mondja meg senki, hogy 5 napja szültem.
Mindezek a dolgok megerősítették mégjobban az Istenben vetett hitemet. Ő intézte így a dolgokat, Ő volt az, aki meghallgatta az imámat és a szívem kéréseit, Ő volt az aki ilyen hamar meggyógyított, és a baba is teljesen egészségesen jött a világra. Minden dicsőség az Övé, és nem szégyenlem ezeket leírni, hisz ez egy bizonyosság az én életemben a sok más többi mellett. Sose hittem a szerencsében, és ha valaki azt mondaná erre az egészre hogy csak szerencse, az lenne a válaszom, hogy mindezekhez több kell mint “szerencse”. Még hozzátenném azt, hogy imádkoztunk, hogy az anyagi javak is meglegyenek..habár volt pénzünk erre, de kértük hogy jól jöjjünk ki….mivel ilyen hamar zajlott le a szülés, azzal az orvossal szültem aki épp ott volt, és kötelessége volt jól végezni a munkáját, mert látta azt hogy kinek a kliense voltam a terhesség alatt, és nem volt más választása…idő sem volt pénzt adni neki, mert azt se tudtuk hogy kinek kell adni, és miután megszültem, már sehol sem volt a doktor. Szóval mondhatom, hogy jól összejöttek a dolgok. Istenben bíztunk teljes mértékben, és meglett a gyümölcse. Sose fogom elfeljteni ezt a megtapasztalást, és bátorítalak titeket is, hogy ismerjétek meg az Élő Istent…Ő nem egy öreg szakállas úr aki állandóan fenyít, hanem egy szerető Édesapa, aki megjutalmazza azokat akik Őt keresik.
Jelenleg itthon vagyunk, és élvezzük a mi kis Dominikunk társaságát..mondhatom, hogy nagyon jó fiú, és éjszaka is úgy alszik mint nappal….hisz ezt kértük hittel, hát meg is kaptuk. Remélem, hogy bátorságot önt belétek ez a pár sor, és kipróbáljátok ti is a hitnek a lehetőségeit. “Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére hogy nem látja.” Zsidók 11:1